Helyszín

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2015. 1. félévi programjai

Összejöveteleink helye: Magyar Nemzeti Múzeum, Pollack Terem

Budapest, VIII. kerület, Múzeum krt. 14–16. (Bejövetel a Bródy Sándor utca felőli bejáraton.)

Témák

Január 29.

2015. január 29. 17. óra

Szent István lovagjai. A Magyar Királyi Szent István Rend egyes rendvitézeinek síremlékei, temetési helyei, különös tekintettel a társadalomtörténeti vonatkozásokra

Előadó: dr. Pandula Attila (egyetemi docens, ELTE BTK, az MHGT elnöke, Budapest)

Az ülést vezeti: dr. Spilenberg-Diószegi György, titkár

Az előadás a Magyar királyi Szent István Rend rendvitézei síremlékeivel, sírhelyeivel kapcsolatos eddigi kutatásokat foglalja össze. E rendkívül komplex forrásanyag funerológiai, heraldikai, genealógiai, archontológiai, történeti ikonográfiai szempontból értékes adatokat tartalmaz.

Az előadó a témába vágó anyagból a közeljövőben 100 személyt kíván bemutatni, olyan rendvitézeket, akiket a történelmi Magyarországon helyeztek örök nyugalomra. Módszertani szempontból sem érdektelen az ennek kapcsán bemutatott reprezentatív minta, 22 személy síremléke, sírhelye. Mindez jól jellemzi a rendtörténet különböző időszakait.

1. krasznahorkai és csíkszentkirályi Andrássy Gyula miniszterelnök (1867, nagykereszt), Tőketerebes

2. nagyfalusi Arany János költő, MTA titkár (1867, kiskereszt), Budapest

3. gróf aponyi Apponyi Antal nagykövet (1823, nagykereszt), Appony

4. herceg Batthyány Károly marsall (1775, nagykereszt), Németújvár

5. báró Bruckenthal Sámuel gubernátor (1765, kiskereszt; 1774, középkereszt; 1787, nagykereszt), Nagyszeben

6. herceg Esterházy (III.) Pál Antal miniszter, nagykövet (1817, nagykereszt), Kismarton

7. báró Fekete Mihály választott püspök (1857, kiskereszt), Esztergom

8. Bartholomeus Ludwig von Höhengarten alsómagyarországi bányagróf-helyettes (1779, kiskereszt), Windschacht

9. alsódraskóczi és jordánföldi Ivánka Imre Vöröskereszt főgondnok (1882, kiskereszt), Máriabesnyő

10. Jókai Mór író (1878, kiskereszt), Budapest

11. gróf Károlyi István politikus (1877, nagykereszt), Fót

12. herceg Kopácsy József hercegprímás (1840, nagykereszt, illetve rendi prelátus), Esztergom

13. báró König Károly (rendi kincstárnokként kiskereszt), Tahitótfalu

14. Munkácsi Mihály festő (1896, kiskereszt), Budapest

15. péchújfalusi Péchy Imre politikus (1835, kiskereszt) Budapest

16. rónai Rónay Jácint kanonok (1873, kiskereszt) Pozsony

17. gróf Szécsen Antal főudvarnagy (1871, középkereszt), Pozsony

18. Szmrecsányi Dárius főispán (1885, kiskereszt), Pozsony

19. Thaly Kálmán történész (1901, kiskereszt), Pozsony

20. erdődi Török József altábornagy (1880, kiskereszt), Pozsony

21. Ürményi József országbíró (1776, kiskereszt; 1792, középkereszt; 1808, nagykereszt), Vál

22. Vajda Ödön ciszterci apát (1896, kiskereszt), Zirc

Az előadást követően kerül sor dr. Szekeres Attila István (heraldikus, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke – Sepsiszentgyörgy) Keöpeczi Sebestyén József címerművészről szóló kötetismertető előadására.

Keöpeczi Sebestyén József halálának (1964. december 27.) félszázados évfordulójára jelent meg Szekeres Attila István Keöpeczi Sebestyén József, a címerművész című, gazdagon illusztrált kötete, mely amellett hogy végigkíséri a heraldikus életútját, művészetének ismertetésére helyezi a hangsúlyt.

Keöpeczi Sebestyén József (1878–1964) erdélyi címerművész, heraldikus 1903–1914 között a Kolozsváron kiadott Genealogiai Füzetek munkatársa, 1903–1911 között társszerkesztője. A folyóiratban, melynek megszűnése után Budapestre távozott, közel száz rajza, főleg címerrajza és tizenhat tanulmánya jelent meg. Ő illusztrálta Sándor Imre Czímerlevelek (Kolozsvár, 1910 és 1912) című, két kötetet megért gyűjteményét, amelyben 259 heraldikai rajza jelent meg. 1915-től hivatalosan használhatta az Országos Levéltár megbízott címerfestője titulust. Ebben a minőségében ő rajzolta meg a Magyar Királyság 1915-ös középcímerét és pecsétrajzát. Az I. világháborút követően a Székely Hadosztályban harcolt, annak fegyverletétele után tiszttársaival együtt a brassói Fellegvárba internálták. Onnan a háromszéki Köpec faluba került. 1919–1940 között itt élt családjával. Nevéhez fűződik a Román Királyság 1921-es címerének megalkotása. 1926-ban címerekkel díszítette a köpeci református templom belsejét. Ő a fő illusztrátora Lukinich Imre A bethleni gróf Bethlen család története (Bp., 1927.) című monográfiájának. A bécsi döntést követően Kolozsvárra költözött, s az Egyetemi Könyvtárban dolgozott. Számos címertani, művészettörténeti, építészettörténeti tanulmányt közölt. Rengeteg címert festett, sok könyvjegyet rajzolt, emléktáblákat készített, címerekkel díszített családfákat állított össze. Művészetében főleg Bethlen Gábor korát idézte meg. Jelentős műemlékvédelmi tevékenysége is, de igazán kimagaslóan a heraldikát – címertudományt és címerművészetet egyaránt – művelte. Címerfestményei, heraldikai rajzai művészi kivitelűek. Alkotásai ismeretében Keöpeczi Sebestyén József heraldikust méltán tekintjük a legnagyobb magyar címerművésznek.