Helyszín

A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 2014. 1. félévi programjai

Összejöveteleink helye: Magyar Nemzeti Múzeum, Pollack-terem

Budapest, VIII. kerület, Múzeum krt. 14–16.

(Bejövetel a Bródy Sándor utca felőli bejáraton.)

Témák

Január 30.

2014. január 30. 17. óra

Az esztergomi főszékesegyház altemploma, különös tekintettel a társadalomtörténeti vonatkozásokra

Előadó: Pandula Attila (egyetemi docens, ELTE BTK, a MHGT elnöke)

Az ülést vezeti: Kollega Tarsoly István, alelnök

A jelenlegi esztergomi székesegyházat Rudnay Sándor hercegprímás kezdte el építtetni Kühnel Pál és Packh János tervei alapján. 1822. április 22-én tették le az alapkövet. Kezdettől fogva kiemelt szerepet szántak az altemplomnak (kriptának). Ezt a grandiózus építményt igen érdekes módon az ókori egyiptomi sírkamrák mintájára emelték. Az altemplom több teremből, illetve egyes résztermekből áll.

Rudnay Sándort, aki 1831-ben hunyt el, a már elkészült altemplom prímási sírboltjában helyezték örök nyugalomra. Az időközben megszakadt, majd 1838-ban újraindult építkezés tervezőjét, irányítóját Packh Jánost 1839-ben meggyilkolták. Ő is az − általa tervezett − sírboltban lett eltemetve. Maga az építkezés teljesen csak Simor János prímássága idején nyert befejezést.

Sajátos korai magyar műemlékvédelmi törekvés, hogy a székesegyház előzményeinek, középkori szakrális épületeknek a romjai között talált, korábban oda eltemetett érsekek, egyházi személyiségek fennmaradt funerális, heraldikai stb. emlékeit is megőrizték, s kiemelt formában bemutatták. A legkorábbi a Csák nemzetségbeli Ugrin érsek (†1204, ) sírköve. Kiemelkedőek Széchy Dénes bíboros, esztergomi érsek, kancellár (†1465. II. 1.), illetve Vitéz János esztergomi érsek, humanista tudós (†1472. VIII. 9. ) tumba fedelei. Ezek egyúttal kiemelkedő történeti ikonográfiai, heraldikai, inszigniológiai, egyházi viselettörténeti, genealógiai, archontológiai emlékek is. Akárcsak az itt nyugvó, hercegprímások, prímások, esztergomi érsekek síremlékei (sír fedlapjai). Példaként említhetőek: Habsburg-Lotharingiai Károly Ambrus (1808−1809 között hercegprímás) síremléke, aki híveiért mártírhalált halt. (Az 1809-es, utolsó, magyar nemesi felkelés tábori főpapjaként pestisben hunyt el.) Továbbá Kopácsy József (1839−1847 között hercegprímás),  Scitovszky János (1849−1866 között hercegprímás), Simor János (1867−1891 között hercegprímás), Csernoch János (1912−1927 között hercegprímás) síremlékei.

Egyes prímási sírhelyekhez eredetileg a bazilika belső terében felállított reprezentatív síremlékek is hozzátartoztak. Pl. Károly Ambrus esetében G. Pisani modenai szobrász alkotása. Csernoch János esetében Zala György igen kiváló szoborműve (1930). 

A korabeli funerológiai kultusz jellegzetessége a szívet tartalmazó urnák külön eltemetése. (Kopácsy, Scitovszky, Simor esetében.)

Az altemplomban jelentős számban temetkeztek címzetes püspökök, kanonokok (illetve kis számban családtagjaik, valamint egyes főnemesi, nemesi személyek) is. Ezek sír fedlapjai is jelentős funerológiai-, archontolgóiai-, genealógiai - , heraldikai-, falerisztikai-, inszigniológiai forrásanyagot jelentenek. Köztük jelentős példaként említhető Bubla Károly († 1889. IX. 21.), Palkovics György (†1835. I. 21.), Rudnyánszky Sámuel (†1848. XI. 15.), Szily Ferenc (†1836. V. 23.), Ürményi Péter (†1839. XI. 15.) síremléke.

Az előadó kutatásai a kripta monográfikus feldolgozására irányulnak, valamennyi esztergomi érsekre, s az 1950-ig ott eltemetett személyekre vonatkoznak.